Az első közös karácsony

Ezzel a Marco novellával kívánok mindenkinek nagyon boldog Karácsont, de legfőképpen a barátnőmnek akinek ajánlom ezt a novellát. A te elismerésed a legfontosabb, és többet ér számomra bárminél! 

Remélem élvezni fogjátok.

Itt bármikor elértek, és mindenképp nézzetek be ide ha egy remek Benzis novellát akartok olvasni. Na de nem is húzom tovább az időt! :)

- Kismanó, be jönnél egy percre? Kérdezni akarok valamit! - hallotta meg Lia Rhode a nálánál majd'  25cm-vel magasabb barátja hangját.

- Egy pillanat, csak még ránézek a hab karikákra! - kiáltott fel a lány.

Marconak és Liának ez az első közös karácsonyuk, sok szervezés és alkudozás árán sikerült megoldaniuk, hogy a lány Dortmundban tölthesse a Szentestét.

A kapcsolatuk elején ők voltak a fő téma Németországban, hiszen Marco Reusnak Carolin óra nem volt komoly kapcsolata. Ez a hírtelen jött nyílvánosság próbára tette őket a kapcsolatuk elején, hisz a lány még gimnazista .

Marco ahogy csak tudja védelmezi Liát, de legnagyobb bánatukra a nap 24 órájában nem lehetnek együtt mivel a lány nem Dortmundban él, másrészt nem hanyagolhatja el az iskolai kötelezettségeit sem, pedig legszívesebben az egész életét csak a szőke hercegével osztaná meg.

Marco is teljesen kicserélődött a kapcsolatuk óta. Már nem az a felelőtlen, könnyelmű srác aki eddig volt. Lia olyan nyugalmat és boldogságot hozott az életébe amelynek a létezéséről nem is álmodott. Tudta, hogy számára az aprócska lány az igazi. Senki mellett nem érezte magát ennyire szabadnak, Lia az élete, bármit megtenne azért, hogy a szeretett lányt biztonságban tudhassa és boldognak lássa.

Amikor sanda szemmel megbámulják a kedvesét az osztály és az iskola társai - ami valljuk be elég sokszor megtörténik amióta Dortmund tehetségével jár - Marco legszívesebben bemosna nekik egyet.

- Itt is vagyok, csak ellenőriznem kellett a sütiket, mit szerettél volna kérdezni? - fészkelte be magát Marco ölelő karjai közé és mosolyogva nézett fel a focistájára

- Nagyon megharagudnál, ha azt mondanám, hogy Pierre, Mats és Mario a délután folyamán meglátogatnak minket? - puszilta meg a lány haját

- Micsoda? Ne érts félre, nagyon bírom Matsot is és Pierre-t is, de MARIO? Mario mit akar itt karácsony délutánján? Nem 10 perces az út. Marco, mond, hogy nem az lesz amire én gondolok? Ugye Mario nem nálunk fogja tölteni a Szentestét? Egyáltalán ki ötlete volt, hogy az a segg fej idejöjjön? Tudod hogy mennyire utálom őt! Ha mindenképp el akartad volna hívni egy messze élő barátodat miért nem hívtad Andrét?  Úgy volt, hogy ez csak a mi karácsonyunk lesz! - állt fel csalódottan a lány és kiballagott a szobából.

 Marco nagyot sóhajtott, mert tudta, hogy a lánynak igaza van, de egyszerűen Mariot nem lehetett lekoptatni, minden áron Marcoval akart karácsonyozni.

- Na, jöhetek ugye? - vigyorgott izgatottan Gözte a kamerába miután Marco elfogadta a Skypeon a videó beszélgetésre hívást.

- Mario, ne sértődj meg, de nem igazán ugrott ki a bőréből, meg amúgy is tudod karácsonykor az ember otthon ünnepel. Ann Kathrin? Nem együtt ünnepeltek, vagy a szüleiddel? - próbált a dortmundi finoman célozgatni arra, hogy nem igazán látják szívesen karácsonykor.

Lia és Gözte már akkor utálták egymást amikor először találkoztak. Mario folyton próbálta lebeszélni a két barátját, Marcot és Andrét a két gimis lányról, hol  érvekkel, hol pedig hisztivel, de nem sikerült neki. 

-  Mit akartok ti tőlük? Együtt fogjátok megoldani a matek házit? Mert mást nem igazán tudok velük kezdeni! - hergelte a két barátját folyton Mario, de egy idő után amikor látta, hogy André és Marco hajthatatlan abba hagyta a kötözködést és csak csendben puffogott amikor megjelent Lia és Nella, aki André barátnője volt.

- Liád nem akarja, hogy ott legyek mi? Na nem baj, pedig már úton vagyok, csak megálltam, hogy tudjunk beszélni. - vigyorgott önelégülten Mario és a " Lia " nevet olyan hangsúllyal ejtette mintha sósav lenne a szájában.

- Figyelj, tudod, hogy barátok vagyunk, de azt terveztük, hogy ezt a napot kettesben fogjuk eltölteni. Szívesen látlak bármikor, de a mai nap nem jó. Tudom, hogy nem fogod fel miért vagyok vele, de nekem ő a legfontosabb a világon, és azt akarom, hogy ma minden az ő kedve szerint történjen. Régóta terveztük már, és annyi mindent szerveztünk át a miatt, hogy együtt legyünk, hogy még miattad sem szívesen borítom fel a terveinket, ne haragudj Mario. - állt fel Marco a gép elől majd lement a konyhába ahol a Mindene kissé elkenődve sütögette a karácsonyi finomságokat.

- Nem jön. Megmondtam neki, hogy csak veled akarok karácsonyozni. A két dortmundi amúgy sem jött volna, mert Pierre a családjával tölti az ünnepeket, Mats és Cathy pedig már 3 napja Bécsben karácsonyoznak, csak azért hoztam fel őket, hogy lássam, hogy mennyire reagálsz jól a vendégekre, de felejtsük is el, egész Szenteste csak a tied vagyok, te pedig csak az enyém. - állt a lány hátához Reus, átfogta a derekát és apró puszikat lehelt a lány nyakára.

- Hé, még nem is vagyok kész! - fordult meg lassan Lia, hogy Marcoval szemben álljon

- Nekem nincs szükségem semmi másra, csak arra, hogy velem töltsd az ünnepet. - csókolta meg Reus a barátnőjét

- Szeretlek Marco "cukipofi " Reus! - viszonozta a lány a csókot, majd vigyorogva hátrébb tolta a focistát, hogy kiszedhesse a sütőből az illatozó finomságokat.

- Hé, ne tedd ezt velem! - kapott a lány után és a száját újra Lia ajkaira tapasztotta - Nem tudlak elengedni, egy percre sem. - emelte fel a lányt és a konyha pultra ültette.

Lia a lábai körülfonták a dortmundi derekát és heves csók csatába kezdtek. Marco könnyedén kapta fel a pultról az aprócska szépséget és elindult karjában a lánnyal a hálószoba felé.

A sportoló könnyedén tartotta meg egy kézzel a lányt, mivel a másik keze felfedező útra indult. Amint beértek a szobába óvatosan " ledobta " Liát az ágyra és amilyen gyorsan csak lehetett megszabadította a lányt minden felesleges ruhadarabjától.

Amint a gyönyörök útjára léptek kizárták a külvilágot, és csak egymás testére koncentráltak.

Sem Marco sem pedig Lia nem érezte magát még ennyire boldognak egy kapcsolatban sem. Olyat tudtak nyújtani a másiknak amit az előtt még nem tapasztaltak. A lány a megismerkedésükkor folyton eltűnt a játékos szeme elől, Marco szerint elmenekült tőle, ami nem volt igaz, csupán nem volt nagy sport ember, és a lehető leglazábban és a legkisebb fáradtsággal akarta túlélni a büntetést, amit a tesi tanár rótt ki rá, és még néhány társára akik kihagyták a testnevelésórákat. Valami régi ismeretség útján a tanár elintézte, hogy a leglustább diákjai végigcsinálják a német válogatott edzését. Ott találkozott először Marcoval és a barátnője, Nella is ott ismerte meg André Schürrlét.

Ők is együtt karácsonyoznak, csak  épp Londonban, de ha minden jól megy akkor a Szilvesztert együtt fogják tölteni.

- Innen már nem hagylak elmenekülni! - ölelte magához szorosan Marco

- Innen már nem is akartam! - súgta mosolyogva a fülébe a lány és egy puszit nyomott az arcára majd a fejét a mellkasára fektette.

Néhány perccel később Marco Reus arcáról eltűnt a boldog nyugalom, ledöbbenve pattant ki a szeme.

- Lia! Kicsi Liám, nem vettünk Karácsonyfát! Tudom, hogy megígértem, hogy nem felejtem el, de annyira izgatott voltam attól, hogy jössz, hogy teljesen kiment a fejemből. Még valami nyamvadt szobanövényem sincs amit feltudnánk díszíteni. - pánikolt be teljesen Marco

- Most komolyan beszélsz? Marco komolyan nincsen Karácsonyfánk? - ült fel hírtelen Lia

- Komolyan, se mű fenyőm, se igazi, még egy hülye szobanövényem se. Igaz, egyszer volt egy kaktuszom, de Mario kidobta, mert folyton leszedtem róla a tüskéket és vele szurkálgattam, szóval ja, semmim nincs. - röhögött a saját szerencsétlenkedésén a dortmundi

- Te nagy menő vagy, senkit nem tudsz értesíteni? Nehogy már ne legyen Karácsonyfánk! - állt fel puffogva a lány

- Na, ne morcizz kicsim. - vette elő Marco a kedveskedő hangját és a szerény kisfiús ábrázatát, aminek Lia soha nem tudott ellenállni, még akkor sem ha ténylegesen összekaptak valamin, de most, hogy nem is haragudott rá, csak elképesztette a helyzet ujra és ujra beleszeretett az őrült dortmundijába. - Felhívom Yvonne-t!  Neki mindenre van megoldása, ő bármit elintéz! -szállt ki Marco is, és miután felkapta magára a boxerét a telefontja keresésére indult.

Lia is felöltözött és ujra megcélozta a konyhát, hogy a septében kivett hó karikák mellett még néhány karácsonyi finomságot készítsen maguknak.

Marco bőszen mutogatott, és nagy beleéléssel magyarázta a nővérének, hogy miért felejtett el Karácsonyfát vásárolni, majd háromszor megígértette Yvonne-nnal, hogy mindenképp szerez nekik Karácsonyfát.

- Na, fa kérdés letudva. Segítsek valamit Manó? - ült Marco vigyorogva a konyha pultra miközben az apró barátnője szorgoskodott.

- Még jó, hogy itt van neked Yvonne, a kis Nicot nem akarja áthozni valamikor? Annyira aranoys az a baba, imádom, már hiányzik. - mosolygott Lia és közben kis mézeskalács szívecskéket szaggatott

- Ja, nélküle nem nagyon tudnék megoldani néhány dolgoz, pl mint mont a fa kérdést, mert ha Yvonne fát akar, akkor Yvonne fát szerez nekünk. Anyáékat nem zargathatom mindenért, szóval jó, hogy itt van nekem a nővérem, de tudod mi a legjobb? Te! Te vagy a legjobb dolog az életemben. - hajolt le Marco és megcsókolta a lányt.

- Imádlak Marco Reus, imádlak, de gondolom ezt ugy is tudod! - viszonozta a csókot majd betette a sütőbe a helyes kis szívecskéket.

A fa kérdést Yvonne tényleg megoldotta, egy óra múlva már a díszeket válogatták, majd 1,5 óra múlva Lia fáradtan feküdt a kanapén, és a feldíszített karácsonyfát bámulta, ami előtt Marco úgy ült törökülésben, mint egy kisgyermek, aki most látja először a fenyőfát.

- Olyan aranyos vagy - mosolygott a lány - Van, amikor elgondolkozom azon, hogy miért is vagyok veled - kuncogott, amire egy gúnyos pillantás volt a válasz. - De ilyenkor rájövök.

- Na azért - fordult vissza a fához, és tovább bámulta a tetején ragyogó csillagot.

- Belegondoltál, hogy ez az első karácsonyunk? - kérdezte, még mindig mozdulatlanul fekve a kénylemes barna kanapén

- Szerinted mire gondolok folyamatosan? -  fordult hátra vigyorogva, majd lassan felállt, és helyet foglalt Lia mellett - Idén tényleg minden álmom valóra vált, többet már kívánni sem merek. - lehajolt, futó csókot nyomott barátnője ajkaira. - Akarlak. Itt és most.

Lia arcán széles mosoly terült el, és felemelte a fejét, hogy könnyen beleolvadhasson Marco csókjába. Remegő kézzel végigsimított a hátán, és úgy érezte magát, mint az első alkalommal, amikor érezhette magán a férfi kezét, testét.

Feljebb ült, és hagyta, hogy a dortmuni lehúzza róla a pulóvert, ami eddig melegen tartotta. Jóleső forróság futott végig a gerincén.

Halk sóhaj hagyta el a lány ajkait, ahogy Reus végigcsókolgatta a nyakát, miközben ügyes, fürge ujjaival a farmerje gombjával bajlódott.

Néhány lázas perc múltán teljesen meztelenül simultak össze a puha díványon.

- Azt amúgy mondtam már, hogy Boldog Karácsonyt, kicsim? - kérdezte Lia fülébe suttogva Marco

- Nem, valahogy még nem volt módod rá - mosolyodott el a lány. - Mivel bevetettem a vonzerőmet.

- Ami úgy átlőtte a szívemet, hogy egy örökös sebet hagyott ott, és soha nem fog eltűnni. Soha nem fogsz eltűnni. - mosolygott Marco és szerelmesen pillantott a lányra.

- De édes vagy, egyelek meg!

Hosszú csókot adott a férfi ajkaira, és úgy szorította, mintha soha többé nem akarná elengedni, és legbelül így is érzett.

Sok mindenen mentek keresztül, amióta együtt vannak, de eddig minden nehézséget átvészeltek, kisebb-nagyobb vitákkal és félreértésekkel, de mindent.

Még mindig meztelenül feküdtek egymás karjaiban, és nem is tervezték, hogy egyhamar változtatnak a helyzetükön. Szenteste volt, azt tehettek, amit akartak, kötöttségek nélkül.

Ezt a nyugalmat Marco telefonja törte meg. Amint a képernyőre pillantott lehervadt arcáról az a vigyor amibe Lia bele volt bolondulva.

- Szia Mario, mit szeretnél? - ült le a kanapára miközben Lia kérdő tekintettel nézett rá, de Marco csak annyit tudott inteni, hogy nem tudja miről van szó.

- Fél óra múlva jöhettek ki elém a reptérre, itt vagyok. Remélem Lia lenyugodott már. - vigyorgott Götze

Marconak kínjában nevetnie kellett. Van a pofátlanságnak egy olyan határa, ami után már tisztelni kell érte az embert.

- Mario, azt hittem már megbeszéltük. Kettesben akarjuk eltölteni az első karácsonyunkat. - túrt bele idegesen Reus a hajába, melyet fél órája még Lia borzolt össze.

- Nehogy lepattints már egy csaj miatt, majd gyertek ki elém, xoxo. -nyomta ki Götze a vonalat.

- Marco, nagyon megharagudnál ha én egy hatalmas konyhakéssel várnám, és véletlenül beleszaladnék? - sóhajtott egy nagyot Lia

- Maio elég pofátlan gyerek, de a barátom,  ne aggódj, megoldom, hogy ezt az ünnepet csak kettesben töltsük! - puszilta meg Marco Liát.

Lia idegesen nézett fel a legnépszerűbb közösségi oldalra hátha online találja a másik antiGötze lányt, a barátnőjét: Nellát.

 Sziia, neked nem Andréval kellene sütögetned? - írt rá mosolyogva

 Sziia, de igen kellene, csak volt valakivel egy zűrös telefonbeszélgetése. Azóta nem igazán van karácsonyi hangulatban, egyedül meg uncsi. Na és te?

 Götze, az az undorító, nyomorék kis féreg, az a pofátlan majom fejű dög elhatározta, hogy nálunk karácsonyozik. De érted? Nem hívta senki! Nem elég, hogy Szilveszterkor meghívatta magát, már a karácsonyunkat is elrontja. Én nem tudom, hogy lehet valaki ennyire pofátlan? - fakadt ki a barátnőjének.

 Jesszusom, szívi ez most komoly? - szaladt fel Nella szemöldöke.

 Persze, hogy komoly. Én kicsinálom ezt a hülye gyereket. Tudom, hogy utál engem meg téged, de attól még nem kellene elrontania az ünnepünket. Ezzel Marconak is bekavar. - puffogott a szőke lány.

Nella épp azon gondolkodott mivel tudná kicsit lenyugtatni a barátnőjét amikor André rávágódott az ágyra.

- Mi ez a savanyú hangulat? Puding, olyan vagy mint aki cirtomkarikát szopogat, mi  a baj? - mosolygott Andéra a barátnője

- Ezért most nagyon nagyon utálni fogsz! - figyelmeztette és ülőhelyzetbe tornázta magát a szőke - Sőt, lehet még hozzám is vágsz valamit, de lehet, hogy jön hozzánk még valaki karácsonykor. - húzta magát össze Schürrle miközben kimondta

- Ki jön? - sóhajtott fel a lány meglepődve

- Emlékszel még Lewis Holtbyra igaz? Ő pont ma jár a városban és kijelentette, hogy akkor ő ma átjön. Nem mondhattam nemet. Esküszöm bepótoljuk. Komolyan, csak ne haragudj rám. - fogta meg Nella kezét André miközben a lány agya már egy lehetőségen kattogott.

Nem tudott haragudni Andréra, mert rá nem lehetett. Ahogy nézni tudott azokkal a gyönyörű szemeivel, és ehhez társult még a széles vigyora és a tej szőke haja, imádni való volt.

- André, mi lenne ha elhívnánk Mariot is? Ha már ugy is hárman leszünk, elfér ő is. - vágott a lány egy grimaszt amikor kiejtette Götze nevét

- Jól vagy édes? Nem lázasodtál be? Hogy hogy Mario a kívánságod pont a szeretet ünnepén, amikor simán megtudnátok egymást fojtani egy kanál vízben? - vigyorgott boldogan André. Örült, mert a barátnője nem akadt ki.

- Tudod, hogy mennyire utálom őt, viszont Liát szeretem, és ha nem vállaljuk be Götzét akkor az ő ünnepüket is hazavágja. Szóval Vaniliapuding te hívd  fel a drága barátodat, én meg írok Liának, hogy minden rendben van. - vigyorgott boldogan Nella.

 Szívi, mit szólnál ha azt mondanám, hogy megmentem a karácsonyod? - pötyögte vigyorogva Nella a barátnőjének

 Megölted Götzét vagy mi? - érkezett azonnal a válasz

 Jöhet nálunk, ha ő is akar, csak rajta áll, mi befogadjuk. Ugy is jön André egyik régi barátja, szóval már ígysem úgyse lehetünk kettesben, akkor legalább a ti ünnepeteket ne csessze el. André most beszél vele, ha benne van akkor megmentettem a karácsonyotokat. - vigyorgott büszkén a lány.

 Szeretlek, remélem tudod? - vigyorgott Lia és boldogan mutatta Marconak a barátnőjével való csevegését

 Tudom tudom, én is téged. Innentől már csak Götzén múlik a dolog. Szórakozzatok nagyon nagyon jól az ünnepek alatt, de nekem most mennem kell, mert előkészítem a vendégszobákat, jók legyetek, és üdvözlöm Marcot. Szia szívi. - köszönt el a barna majd kijelentkezett.

Mario Götze idegesen várakozott a reptéren mert sehol nem vélte felfedezni Marco barátja Aston Martinját. Már épp telefonálni akart a volt csapattársának amikor az ő telefonja kezdett csörögni, a kijelzőn pedig André neve állt.

- Szia öreg. Hallom nem akarod otthon tölteni az ünnepeket.- szólt bele vigyorogva André.

- Ja, gondoltam Marcoval lógok kicsit, de úgy látszik ő nem akarja, szóval majd eltengődök valahogy, utazom max haza, vagy esetleg ... - kezdett volna bele Götze de André félbeszakította

- Jöhetsz nálunk is ha gondolod. Itt lesz Lewis Holtby is, eszünk egy jót, dumálgatunk, na? Benne vagy? - próbált lelkesedést mutatni André, de a háta közepére sem kívánta egyik focistát sem.

- Persze, benne vagyok! Akkor gyorsan megnézem mikor megy a következő járat, szerzek jegyet és majd hívlak, szia tesó. - nyomta ki vigyorogva a telefont és írt egy sms-t  Marconak, hogy rá ne számítsanak.

Lia megkönnyebűlten vigyorgott a szerelmére majd az ablakra vándorolt a tekintete és boldogan felsikított:

- Marco, nézd már! Nézd! Hullik a hó! - vigyorgott boldogan, majd megfogta a szerelme kezét és az ablakhoz rohant.

- Akkor itt az ideje, hogy átadjuk egymásnak az ajándékokat! - vigyorgott izgatottan Reus majd bement az egyik szobába és a szekrényből kivette a szépen becsomagolt kis dobozt, majd megvárta Liát aki a bőröndje egyik fiókjából szedte ki.

- Adjuk át egyszerre?- vigyorgott a lány

- Adjuk. Boldog karácsonyt kincsem! - csókolta meg a lányt majd a kezébe nyomta az ajándékát, majd a lány is követte a példáját.

Amint felnyitották a két kis dobozkát egyszerre tört ki belőlük a nevetés.

Lia egy gyönyörű fekete órát vett Marconak, melynek a hátlapjára belegravíroztatta a keresztneveik első betűjét, Marco pedig valamilyen telepatikus módon szintén ugyanolyan órát vett a lánynak, csak női változatban. Ő a dátumot örökíttette meg. Vigyorogva ölelték meg egymást, majd felcsatolták egymásra az óráikat amely  annyira egymáshoz passzoló volt mint a viselőik.

- Köszönöm Manó, imádom! - csókolta meg Marco a barátnőjét

- Én is, nagyon, meg téged is! - vigyorgott boldogan a lány és Marco nyaka köré fonta a karjait

Marco olyan közel húzta magához Liát amennyire csak tudta, majd a kényelmes kanapéra telepedtek át miután Lia hozott be kettejüknek az egész nap sütögetett finomságokból.

Egymást átölelve pihentek a kanapén miközben majszolgatták a sütiket, és a kinti hóesést csodálták.

" Milyen csodálatos befejezése a napnak " - gondolta Marco - " A lány karjaiban feküdni akiért az életemet is feláldoznám, ha szükség lenne rá! "