Sziasztok! :)
Itt a beígért Mesutos szösszenet, nem túl hosszú de azért remélem, hogy tetszeni fog.
Köszönöm szépen az előző novellához a kommenteket és a pipákat is, hálás vagyok értük.
Ezt a novellát is a kis Tonkómániásomnak ajánlom.
- Pepa,
tényleg muszáj menned? Én nem akarom, hogy annyit dolgozz! Tudom, hogy a
főnököd egy barom, de nem tudna legalább egy pici szabadságot adni? Naa,
próbáld meg még egyszer felhívni, a kedvemért.- könyörgött Mesut kisgyerek
módjára ma már sokadszor a barátnőjének.
- Mes,
tudod, hogy legszívesebben én is azonnal veled mennék, de amikor a VB miatt
szabadságot vettem ki és tudod, hogy mennyire berágott, de ne aggódj, holnap
már repülök is utánad. Nyugi azt a pár órát már kibírod nélkülem is. - bújt a
barátjához Pepa.
- Tudom
tudom te kis világ járó, csak olyan régen volt már olyan amikor napokig csak
kettesben voltunk és nem kellett edzésre, meccsekre és riportokra na meg a
szerkesztőségbe szaladgálni, régen volt már olyan nap amikor én nem Mesut Özil
futballista te pedig Pepa Wiliamson újságíró voltál, hanem csak simán Mes és
Pepa voltunk, egyszerű átlagos fiatalok akik imádják egymást, és ez a nyugi már
nagyon hiányzik. - puszilta meg a kócos lány homlokát a középpályás.
Pepa nem
mondott semmit csak mosolyogva nyomott egy apró csókot a játékos ajkaira
amelyek széles mosolyra húzódtak.
A lány
lelki szemei előtt már szinte ezredjére peregtek le a közös emlékek, és a
megismerkedésük napja.
Az a
szeptemberi esős nap örökre rányomta mindkettőjük életére a bélyeget.
Egy közös
barátjuk Dora által találkoztak. Mindketten siettek a kijelölt kávézóba, mert
meg volt beszélve, hogy Dora hozza a barátnőjét Pepat, Dora párja Toni pedig az
egyik barátját és Toninak épp Mesutra esett a választása aki rövid győzködés
után bele ment a dologba, csak arra se Toni sem pedig Dora
nem számítottak, hogy
Pepa és Mesut már a dupla randi előtt találkoztak.
Már csak
pár ház választotta el őket a kávézótól amikor Mesut az autójával összesározta
a lányt, mert felcsapott a latyakos víz.
Pepa
idegesen robogott be a kávézóba majd dühösen levágta magát Dora mellé. A
maradék kedve is elment az egésztől. Mesut kíváncsian pásztázta a kávézót majd
amikor meglátta a sáros lányt a barátai társaságában nem tudta visszafogni
magát, és nevetni kezdett.
Széles
vigyorral az arcán lépett az asztalukhoz majd helyet foglalt és beszélgetni
kezdtek. később pedig külön asztalhoz vonultak.
Egyik
randi követte a másikat, majd október közepén összejöttek.
- Mire
gondoltál? Remélem valami kifogásra amit előadhatsz a főnöködnek?! - vigyorgott
Mesut a puszi hatására
- Nem
nem, de tényleg ne haragudj Cukim, holnap már én is ottleszek. Arra gondoltam,
hogy mi lenne, ha az ünnepek után meglátogatnánk Tonit meg Dorát, te is
találkoznál a többiekkel is, nekem meg már iszonyatosan hiányzik Dora, már van
vagy egy fél éve, hogy nem láttam, csak telefonon beszéltünk.
- Jól
hangzik, de előtte legyen egy kis szabadidőd. Komolyan mondom lassan te jobban
be vagy táblázva mint én, nem hiába te vagy a legjobb újságíró. - vigyorgott
büszkén Mesut és megcsókolta a lányt.
Kiélvezték
azt a pár órát ami még a gép indulása előtt az övék volt, majd Pepa kivitte a
szerelmét a reptérre, de az úton Mes kiharcolta, hogy ő vezessen.
- Ne már!
Mindig te vezetsz, ez nem igazság! - puffogott a lány
- Ennyi
jár nekem ha már egy napig nélkülöznöm kell a társaságod. - nyújtotta ki a
nyelvét Mesut majd öntelt vigyorra húzta a száját, hiszen tudta, hogy erre már
Pepa nem tud reagálni
Nem akartak
a reptéren búcsúzkodni mindenki előtt ezért amikor a középpályás a reptér előtt
leállította a motort hosszú csókot nyomott lány ajkaira.
- Nem
érdekel, hogy csak ma nem foglak látni, de már előre rosszul vagyok, hogy nem
vagy velem. Siess ahogy csak tudsz, szeretlek Pepa. - ölelte magához szorosan a
lányt aki visszapislogott néhány könnycseppet.
Nem
szeretett búcsúzkodni, pláne nem Mesuttól, és amúgy is imádta amikor ilyen
szépeket mondott neki.
- Tudod,
hogy mennyire imádlak Mesut Özil? Te vagy a legjobb dolog az életemben! -
puszilt bele a nyakába majd mélyen magába szívta Mesut jellegzetes illatát
amitől mindig nyugodtság járta át, hiszen tudta, hogy a játékos mellett
biztonságban van történjen bármi is.
A
búcsúzást egyikőjük sem szerette volna hosszúra nyújtani, hiszen tudták, hogy
csak egy napig lesznek külön egymástól, ezért néhány apró puszi után Pepa nehéz
szívvel de elhajtott a reptérről.
Gyorsan
összeszedte a szükséges cuccait majd sietett hiszen az ő gépe is indult
Tokióba. Nem sok kedve volt ehhez az interjúhoz, hiszen nagyon szeretne ő is
egy olyan napot amikor csak a szerelmével lehet, vagy amikor Mesut, Dora, Toni
és ő csak úgy simán elmennek valahova, hisz erre mát tényleg rég volt példa, de
lenyugtatta magát azzal, hogy nemsokára sort kerítenek erre is, csak minél
hamarabb legyen túl ezen az egészen.
Amint
felült a gépre elővette a kedvenc magazinjának a legfrissebb számát majd
olvasni kezdett.
Elmélyülten
lapozgatott amikor érezte, hogy valami nincs rendben és ezzel az érzéssel nem
volt egyedül. A többi utas is pánikkal teli szemmel meredt a szomszédjára.
Pepát
idegesség fogta el, rögtön Mesut jutott az eszébe, mi van vele? Vele minden
rendben van? Az nem történhet meg, hogy vagy vele vagy Mesuttal valami
repülőszerencsétlenség történjen, hiszen mindent elterveztek. Annyira szemét
nem lehet a sors, hogy belerondítson a csodálatos életükbe... de amint
imbolyogni kezdett a gép és erőteljesen ereszkedni semmi másra nem tudott
gondolni.
Pepa
Wiliamson soha nem gondolt a halálra, ő nem az az ember volt, és most, hogy a
küszöbén áll semmi másra nem tud gondolni csak Mesut Özilre aki valószínűleg
most landol, és csak remélni tudja, hogy Mes jólvan.
Ezek
voltak a lány utolsó gondolatai mielőtt hatalmas csapódással földet ért a gép.
- Fiam,
ne idegeskedj, nemsokára felveszi a telefont.- próbálta lenyugtatni Mesutot az
anyukája miután már a középpályás sokaid próbálkozására sem vette fel Pepa a
telefont.
- De mi
van vele? Mindíg felveszi ha hívom. - puffogott a középpályás amikor is halálra
vált arccal a nővére sietett befelé.
- Nese,
mi történt? - kérdezte aggódva Özil anyuka
Mesut
nővére nem mondott semmit, csak bekapcsolta a tv-t ahol épp a híreket mondták.
Mesut
azthitte, hogy helyben összeesik.
-
Sajnálom. - ölelte meg a nővére.
Napoknak
kellett eltelnie ahhoz, hogy Mesut felfogja, hogy a lány nem élte túl.
Teljesen
összetört. Esténként csak forgolódott, nem volt képes másra gondolni, csak
arra, hogy a lány akit annyira szeret már nincs vele.
Fogalma
sem volt arról, hogy mit kezdjen magával, vagy mi lesz amikor visszamegy a
közös házukba.
Pepa
maradványait csak hetekkel később találták meg.
Mesut nem
volt képes ránézni, mert ha látta volna a szerelmét darabokban biztosan nem éli
túl ő sem.
Nem volt
túl sok ember Pepa temetésén aminek Mesut most nagyon örült, hiszen egyedül
akart gyászolni. Szerencséjére a sajtó sem zaklatta. Azt hiszem azoknak a
viperáknak is van lelkül, hiszen nem szálltak rá a teljesen összetört és gyenge
játékosra.
Mielőtt
Pepa koporsóját teljesen belepte volna a föld Mesut megpuszilt egy szál fehér
rózsát és kivett az öltöny zsebéből egy dobozt.
Felnyitotta
majd az eljegyzési gyűrűre is lehet egy puszit és óvatosan a lány koporsójára
helyezte.
" Én soha, soha
Nem vagyok olyan messze, mint amilyen messze tűnik
Hamarosan együtt leszünk
Ott találkozunk, ahol elbúcsúztunk.
Igen, talán millió csinos lánnyal találkozom majd, akik tudják a nevemet
De ne aggódj,
Mert tiéd a szívem. "
Boldog szülinapot Arbe! <3
"Egyébként is ( de ma főleg )
szívünk csak Érted dobog.
Boldog születésnapot! "
Szia Szívi!
VálaszTörlésElőször is köszönöm szépen az ajánlást, irtó jólesett a Tonkómániásnak! Legszívesebben most úgy megráználak, -hiába olvastam már többször- mert nem tudom elhinni, hogy ennyire szomorú sorsot írtál meg Mesnek, aki egy kis tündérbogár. Másrészt viszont imádtamimádtamimádtam. Komolyan mikor elolvastam szombat reggel jött, hogy azonnal telefonáljak neked, hogy mégis, hogy képzelted, hogy itt abbahagyod és mi, hogy, miért? (Épp ember találjon ki ebből!) Fantasztikus lett nem is tudok már több szinonimát felsorolni. De részletesen ecseteltem neked, hogy miért szerettem meg ennyire. Nagyon szimpatikusak voltak mindketten és a Dora utalás átjött! :D Mondjuk, azt tudod, hogy imádom, ha Mesutról írsz, mert valahogy teljesen átjön az egész lénye, személyisége és ha kell még milliószor elmondom, hogy Özilkét fantasztikusan írod, ott van minden a szemem előtt. Valamint végre hatalmas öröm, hogy olyanról kaptam szösszenetet/novellát, akit szeretek és tisztelek, mert a Manus betett. (Elismerésem, azért is, de hát megvan a véleményem róla és, ezt te is tudod!) Pepa, amúgy nagyon tetszik ez a név, lehet lopom! xD Szóval az ő karakterét is sikerült megkedvelnem pedig tudod, hogy nagyon féltékeny vagyok rájuk, ezért többnyire utálom őket. Viszont Pepaval nem voltak ilyen gondok, őt abszolút tolerálom. A végéért meg fájt az a kőkemény lelkem, mert egyszerűen nem érhetett így véget. Gyönyörű volt az utolsó bekezdés nagyon megfogtál/ríkattál vele.
Ölellek, puszillak!
Szia Szívi! :*
TörlésAz ajánlás alap dolog, megérdemled!
Muszáj volt neki, de én is nagyon sajnáltam megölelgettem volna a kis Drágaságot.
Már szám,talanszor mondtam, és fogom is még mondani párszor, hogy köszönöm, hiszen nélküled nem tartanék itt, ha nem motiválnál akkor nem lenne befejezve egy novellám se.
Ó, nyugodtan hívhattál volna :D nekik direkt ezt a véget szántam, hiszen az alapötlet is egy repülőszerencsétlenség kapcsán ötlött a fejembe. ( Nyugi, értem én! :D )
Köszönöm szépen, remélem nem húztad fel magad a Doráson, más név nem jutott eszembe, meg egyértelműen akartam jelezni, hogy rólad van szó. :D
Özilkét valamiért könnyű dolgom van, sokkal könnyebb volt vele bánni mint pl: Manucikával, vagy bárikvel. Amikor róla írok egymás után jönek a gondolatok nem kell kattogni folyton, ez is egy jel, hogy egymásnak vagyunk Mesutommal teremtve :D.
Engem is jobb érzéssel töltött el, hogy végre olyanok szállták meg az agyam akiket szeretek, jobb móka volt Mesuton kattogni mint Manucikán. ( Tudom mi a véleményed, én is osztom ne aggódj! )
Vidd nyugodtan :D Nekem is nagyon bejött a neve csak nem tudtam senkihez se kötni ezért jött Mesut, mondjuk először Rosának akartam elnevezni de aztán rájöttem, hogy az a név nem egy tipikus Mesut barátnő név :D.
Pepa nem nagyon tudott kibontakozni itt, de szerintem is jófej karakter.
A vége nem volt betervezve, mármint a gyűrűs jelenet de gondoltam ha már rlúd akkor legyen kövér rúgok mégegyet az összetört Mesutba, na jó nem gondoltam erre mert imádom a kis Gölömacit.
Nagyon nagyon örülök, hogy tettszett, az meg, hogy sikerűlt megríkatnom... esküszöm ennél nagyobb elismerés nem is nagyon létezik számomra. Imádom a kőkemény lelked is és mégegyszer köszönöm!
Én is ölellek, puszillak! <3