Wind of Change

Sziasztok, nem ez még nem az oldalt említett Andrés novella, de Marco és André nem hagynak békén, muszáj volt ezt kiírjam magamból, mert egész nap ott motoszkált a fejemben. Természetesen ez is a barátnőmnek van ajánlva, tudod Szívi, narancs helyett! :D 

Remélem élvezni fogjátok a novellát! :) 

   Hihetetlen, hogy ennyi év után újra felbukkant a gyerekkori barátom, Marco. A nagymamája hatalmas vigyorral az arcán jött át, és magyarázni kezdte, hogy milyen jó, hogy a " két kis barát " egyszerre van a faluban, pont mint régen.

 Marco és én a nagy szüleink által lettünk jóban akik szembe szomszédok. 

Amikor suli szünet volt folyton a nagy szüleinket boldogítottuk, és mivel szinte egy idősek vagyunk a két nagyi úgy gondolta, hogy jó ötlet ha áthozzák hozzám játszani Marcot.

   Tényleg jó ötlet volt, majdnem 15 évig töretlen maradt a barátságunk, de ahogy egyre jobban ívelt felfelé a karrierje, és énis nőni kezdtem lassan lassan eltávolodtunk egymástól.

Annyira nem rázott meg ez a tény, csak akkor mardosott a bűntudat és fogott el a tönkrement barátságunk miatt a sírás amikor meghallottam a Scorpionstól a " Wind of Change "- et, mert ezt a dalt még ő mutatta nekem.

   Hihetetlen mennyit változott, a legutóbb négy éve láttam őt, mármint élőben, az újságok lapjain szinte minden nap látom a szőke kis buksiját.

Remélem csak a külseje változott meg és belül ugyan az a bolond kisfiú maradt akivel még évekkel ezelőtt tököt faragtunk, vagy rémtörténeteket meséltünk.

   A legjobb barátnőm, Evelyn nagy Dortmund rajongó és mivel nemsokára itt a szülinapja elintézem, hogy találkozhasson Marcoval, és ki tudja ... talán elindítok valamit kettejük között.

Ahogy az újságokból tudom Marconak régóta nincs senkije, Evelyn pedig okos, csinos, kedves lány, pont ideális ennek a kölyökképűnek. Milyen király lenne, ha a volt és a jelenlegi legjobb barátaim összejönnének!

  - Szia. - kopogott Marco a szobám ajtaján azzal a híres félmosolyával amelyért a fél világ bolondul.

Ha nem vele éltem volna le a fél életemet valószínüleg én is oda lennék érte, de a gondolattól is kiráz a hideg, hogy valaha több legyen köztem és Marco között mint barátság.

 - Szia Marco! Gyere be, ülj le! - ugrottam fel a laptopom elől és vigyorogva hellyel kínáltam a régi barátomat - Hogy vagy? Mi a helyzet veled? Jesszusom olyan régen beszéltünk már! - nem öleltem meg, és ez nem annak a jele volt, hogy nem vagyunk jóban, vagy távolságtartó vagyok, csak nálunk egyszerűen nem volt szokás.

 - Megvagyok, velem minden oké. Na, Miss La Roja mit szóltál amikor a drágaságaid 
kiestek? - vigyorgott rám pimaszul.

   Imádott azzal piszkálni, hogy német lévén utáltam a német válogatottat, a spanyolokért viszont oda voltam. Természetesen amikor Marcot beválogatták már őket is figyelemmel kísértem, és egy picit drukkoltam is nekik, bár ezt soha nem vallanám be neki.

 - Ne is említsd, hihetetlen, hogy ezek a klórozott babák képesek voltak megnyerni a VB-t. A nagy részük olyan mint aki most mászott ki egy frissítő hipófürdőből. Seséjéknek legalább van színük, meg normális emberi kinézetük. - dobtam meg egy párnával, mert amikor a spanyolok dicshimnuszába kezdtem utánozni kezdett.

 - Ha én ott lettem volna akkor se nézted volna a meccset? - vigyorgott rám a mindenttudó mosolyával. Tudta, hogy ezzel megfogott, és a válaszommal is tisztában volt.

 - Valami háttér zajnak jó lett volna, de amikor téged mutattak volna akkor mindig a tv-re pillantottam volna. Te sokkal jobb játékos vagy mint azok a társaid akik megnyerték. - mosolyogtam rá bíztatóan.

 - Ha ezt elmondom Andrénak, aki egyébként nagyapámmal beszélget a padotokon nagyon meg fog sértődni. - vágódott rá az ágyra, ahol gyerekként is sokat párnacsatáztunk

 - Akkor ne mond el neki. De várj, mit keres az az André itt? -néztem rá meglepődve, majd kis híján elnevettem magam, mivel Marco nagyapja eléggé furcsa ember volt.

   Eszembe jutott, hogy mi lenne ha azt az Andrét is olyan lehetetlen feladatokkal látná el, mint minket gyerekként. Sokszor kellett letörölnünk a kerti növények leveleit, lekaparni róluk a sarat, szóval tényleg vannak beütései, de jó arc az öreg.

 - Megbeszéltük még régebben, hogy le jön ide velem, és meg akar ismerni téged is, sokat hallott már rólad, meg a hatalmas utálatodról irántuk. - vigyorgott Marco én pedig teljesen elpirultam.

 - Az én barátnőm is meglátogat holnap, dicsérd majd meg, mivel ő az oka, hogy ismerek néhány játékost rajtad kívül. - mosolyogtam, és már tervezgettem is, hogyan fogom összehozni Evelynt Reusszal.

 - Mindenképp, de csak fél munkát végzett, mert szeretni nem szereted őket, és nem tudod, ki az az 

André. - röhögött ki, pedig értékelhetné, mert sok sok munkájába került Evelynnek az is, hogy meg tudjam jegyezni néhány híresebb játékos nevét.

 - Majd akkor holnap ezt megbeszélitek, de szerintem ti nagyon jól ki fogtok jönni egymással. - vigyorogtam és gyorsan válaszoltam Evelyn üzenetére.

   Marco a hátam mögé állt és tudtam, hogy mi a szándéka, de nem mondta ki. Szó nélkül kattintottam Eve adatlapjára, hogy a rági barátom szemügyre vehesse, a jövendőbeli barátnőjét ha a terveim jól alakulnak.

 - Csinos, csinos, és ahogy látom Dortmund rajongó. - villogott már megint azzal a félmosolyával - Megyek megnézem mit csinálnak még nagyapámék, aztán pedig bemutatlak Andrénak, aki szintén a " hipóválogatott " tagja. - macskakörmözött, majd kiment a szobából, én pedig részletesen elmeséltem Evelynnek mindent, hogy miért is kell neki holnap idejönnie.

   Természetesen beleegyezett, és amikor mellékesen megemlítettem neki, hogy Marco csinosnak tartja szinte a felhők felett lebegett, pedig nem igazán volt az a rajongó típus, illetve nem mutatta ki.

Andrét Marco már nem tudta bemutatni, mivel vendégek érkeztek hozzájuk, ezért már nem tudtak átjönni.

   Másnap délelőtt meg is érkezett Eve. Megmutattam neki a ház minden zeg-zugát, megismerkedett a nagyszüleimmel, majd megebédeltünk.

Marcoék csak délután jöttek át, és nem csalódtam a hipóbarátja kinézetében, bár őt leginkább egy tál vaniliapudinghoz tudnám hasonlítani. 

   Marco és Evelyn között az első perctől kezdve működni kezdett a kémia. Marco szinte csak a " hódítós " félmosolyát használta, Eve pedig teljesen palástolni tudta a rajongását amivel gondolom még egy plusz pontot szerzett Marconál.

Én ennek csak örülni tudok, hiszen Eve elbűvölő személyiség, és végre Marconak is lenne normális barátnője, valamint ha ők összejönnének nem csak 4-5 évente találkoznék Marcoval.

 - Szerinted mi kellünk még ide? - nézett rám mosolyogva André, majd Marcoékra mutatott

 - Nem hiszem, hajrá Marco, hajrá Eve! - suttogtam mosolyogva a szőkének miközben egyre jobban határolódtunk elfelé tőlük

   Távolabbról figyeltük őket, hihetetlenül aranyosak voltak, később áttelepedtek a hintába, és még ott sem fogytak ki a témákból, mosolyogva, nevetve beszélgettek, és hihetetlenül aranyosan festettek. Olyanok voltak mint két bezsongott tini.

Marco nagymamája majdnem félbeszakította őket, mert jött át szólni, hogy kéz a vacsora, de szerencsére ő is észrevette milyen jól elvan az unokája és a barátnőm, így nem szólt közbe.

 - "Eve, Eve ... amikor a két focista elmegy minden részletről hallani akarok!"  - gondoltam magamban miközben az asztalon rezgő telefonra pillantottam, amelynek a kijelzőjén egy bizonyos

"Kispöcsös" nevezetű srác képe villogott. 

André kelletlenül vette fel a telefont, majd felállt, hogy nyugodtan tudjon beszélgetni, bár én így is mindent hallottam.

 - Mario, nyugodj már le, élvezd a nyaralást. Marco? Marco randizik, ne zaklasd már!

 - ...

 - Nem érdekel, hagyd most egy kicsit. Végre egy normális lánnyal van, majd gondolom visszahív.

 - ...

 -Jó, majd mindenképp megmondom neki. Szia

   Próbáltam rendezni az arcvonásaimat, mert mosolyra késztetett az akaratomon kívül is kihallgatott telefon beszélgetés. "Kispöcsösnek" nagyon hiányozhat Marco, de mielőtt rosszra gondolhatnék elég Evelynre és Marcora pillantanom, egyből eloszlik minden kétségem a régi barátom nemi hova tartozását illetően.

Már rendesen esteledett, felbukkantak az első csillagok és a Hold körvonala is egyre erőteljesebben kezdett kirajzolódni.

   Remélem az éjjel nem lesz vihar, bár az egyre erősödő szél erre utal. A kedvenc jövőbeli szerelmes párom tagjai is érzékelték, hogy lehűlt a levegő és ártatlan arccal sétáltak hozzánk.

 - Miért nem szóltatok, hogy ennyire elrepült az idő? - próbált Marco ártatlan fejet vágni, de ott bujkált az ajkán a jól ismert félmosoly

 - Mi szóltunk, csak ti nem vettétek észre. Egyébként keresett Mario, elmondása szerint 15ször hívott, az a gyerek meg van veszve. - hajtotta le André a fejét, majd elterült az asztalon

   Azért ez így nem volt igaz, nem szóltunk nekik két okból: az egyik az, hogy szerintem André is megkedvelte Evelynt és mind a ketten nagyon drukkoltunk nekik, a másik pedig az, hogy mi is remekül elbeszélgettünk, nem nagyon néztük az időt.

Eleinte nehézkesen indult be a társalgás, de aztán egyre könnyebben ment.

   Úgy döntöttünk, hogy mind a négyen nálunk vacsorázunk. Ennek a hírnek nagymamám kifejezetten örült, mert szeretett sok emberre főzni, ezért mindig nagyobb mennyiségű ételt készített el mind amennyire neki, nagyapámnak és dédnagymamámnak szüksége volt, és így legalább elfogyott.

   Az újonnan szerzett ismerősömnek nagyon ízlett az étel, repetázott is, majd a vacsora után elmentek én pedig végre megkérdezhettem Evelynt, hogy hogyan ment a dolog Marcoval, mit terveznek?

 - Megbeszéltük, hogy a holnapi napot is együtt fogjuk tölteni, elvisz a régi kedvenc helyére, és kérdezte, hogy mi a kedvenc piknik kajám. Nem tudom, hogy ez lehetséges- e de én 1 nap alatt teljesen belehabarodtam Marcoba. Remélem nem csak hülyíteni akar? - a mondata elején még fülig ért a vigyora, de aztán vékony hangon fejezte be a mondatát a barátnőm.

 - Eve, nyugi Marconak sem vagy közömbös, ha már az első hivatalos randitokon a tisztásra visz. Tényleg nagyon imádta régen azt a helyet, szóval nem csak hülyít, már a tegnap tetszettél neki amikor csak képet látott rólad, és ma pedig a csodálatos személyiségeddel is elbűvölted őt. - mosolyogtam boldogan.

   Nagyon örülök, hogy a tervem, miszerint összehozom Marcot Evelynnel megvalósulni látszik.

Elalvás előtt még egyszer megnyugtattam a barátnőmet, hogy nem lesz semmi baj, és, hogy Marco nem játszadozik senkivel, ha kell neki valaki akkor kimutatja, ha pedig hidegen hagyja az illető akkor levegőnek nézi, majd becsuktam az ablakot mert rendesen felerősödött a szél.

   Talán a változás szele volt az...